2019. január 21-én, a névadó születésének (és egyben halálának) napján emlékhangversenyt tartottunk iskolánk Tényi Zoltán hangversenytermében, melyen zeneiskolás diákjaink léptek fel. A koncert zongora tematikájú volt, hiszen Tényi Tanár Úr zongorista és zongoratanár volt. A műsor első felében szóló zongoradarabok, majd négykezesek hangzottak el, a hangverseny utolsó részében pedig olyan, más hangszerre írott művek, melyek zongorakísérete nem egyszerűen kíséret, hanem fontos szerep jut a darabon belül a zongorának is. A műsort egy szóló zongoradarab zárta, melyet egy, idén zongoraszakra felvételiző növendékünk adott elő.
A koncertre elfogadta meghívásunkat Tényi Zoltán özvegye is, aki könnyeivel küzdve mondott köszönetet a koncertért a szervezőknek, a gyerekeknek és a tanároknak. A hangverseny végén egy közös kép is készült, sőt Erzsike néni “úti tarisznyájából” még édességet is előhúzott, mellyel végigkínálta a diákokat és a felkészítő tanárokat.
Valóban nagyon hangulatos emlékkoncert volt, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni Kolozsvári Zoltánnak, aki megálmodta ezt az ünnepséget.
További képek: https://photos.app.goo.gl/68HSv64znS34ZNPn6
Tényi Zoltánról:
1940. január 21-én született Görcsönyben. Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában tanult zeneszerzést. 1964-ben zongora- és szolfézstanár szakon kitüntetéssel diplomázott.
Már hallgatóként tanított a pécsi szakiskolában zeneelmélet és zeneirodalom tárgyakat. 1964-től több mint negyven évig a Liszt Ferenc Zeneiskola tanára, szintén Pécsett. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozata felkérte a zongora szakos hallgatók gyakorlati képzésére, amit több évtizeden keresztül végzett. 1985-től zongoramódszertant és anyagismeretet is oktatott. Tanított ezek mellett Szigetváron, 1988 és 1991 között Barcson, valamint 1996 és 2005 között Bonyhádon. Nyugdíjasként 2004-től 2012-ig a pécsi Ciszterci Nevelési Központ zongoratanára. 2013. január 21-én hunyt el.
Országosan elismert zongoratanár volt. 50 éves tanári pályafutása során számos tanítványát készítette fel a kezdetektől szakmai pályára. Közülük sokan szerepeltek kimagaslóan hazai és nemzetközi versenyeken, diplomáztak a Zeneakadémián.
A Liszt Ferenc Zeneiskolában a zongora tanszak vezetője volt, segítségére kollégái is mindig számíthattak. Kamarázott velük, illetve tanári koncerteken szerepelt. A tanításon kívül részt vett a Dél-Dunántúlon zongoraversenyek zsűrizésében is. Módszertani tudását és gyakorlati tapasztalatait elismerve konzulensként fordultak hozzá szakmai kutatások és publikációk készítése során. Az 1990-es évek elején a Zeneművészeti Főiskola részére kidolgozta a főiskolai gyakorlati képzés helyi rendszerét és működési szabályzatát, amely országosan is bemutatásra került.
Munkáját 1982-ben Művelődési Miniszteri Dicsérettel díjazták. 1988-ban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa “Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesítette, és 2002-ben megkapta az Arany Katedra Emlékplakettet.
Kollégái és tanítványai szerény, tartózkodó embernek ismerték, akit kiemelnek szakmai és emberi értékei, önzetlensége, segítőkészsége, megbízhatósága. A zenei oktatásban elért eredményeket értékelte a legtöbbre, tanítványaiban a jövő zenei letéteményeseit látta.